Az az igazság, hogy már 9 hete itt vagyok, azaz 3x3 hete, Madridban, és bár egy utolsó 3 hetem maradt, de talán ez lesz a legizgalmasabb 3 hét. Egyszer egy igen tapasztalt ismerősöm ez ügyben úgyis azt mondta, hogy 3 hónap nagyon kevés és mindig a végén jön a legjobb rész.

Valószínűleg hamarabb is írhattam volna, hiszen mindenki ezt teszi. A legtöbb ismerősöm eltölt valahol egy szemesztert külföldön, vagy mint én bevállal egy szakmai gyakorlatot, és persze azonnal blogba kezd, ami amúgy szerintem érthető, így még inkább megőrzöd az emlékeket, tehát miért ne tennéd. 

Velem az történt, hogy kidobtak itt egy repülőről félig hófehéren június 17.-én este, megnyugtató volt hogy nem egyedül, de mégis idegenként. Azután elmesélhetném az előző 9 hetemet, de legfeljebb utalni szeretnék rá olykor-olykor. Ennek azaz oka, hogy az utóbbi 9 hétben, egy betelepült turista voltam, aki megpróbálta felderíteni a várost, megjegyzem még mindig sikertelenül, mert egy várost, ami 5-ször nagyobb, mint Budapest lehetséges, hogy sosem ismered igazán. Szóval pár szóval, rengeteget gyalogoltunk, és utaztunk is: Valenciába, Segoviaba, néha egy kis folyóhoz, a jéghideg La Pedrizahoz, a  Manzanares El Real nevű falucskába, persze hihetetlen élmények : mosott sziklás hegyvidék, tengerpart és Calatrava, Aqueduct, és a további izgi szobrok a forró spanyol napsütésben.

Persze az előbbiek okozták azt, hogy odajutottam ahol most vagyok. Fél méterrel a horizontom alatt.

Madridban augusztus utolsó heteiben megáll az élet. Állítják ezt a helyiek. Valójában ez igaz. A zenétől hangos bárok és tolongó vásárlóktól megszállt helyi üzletek lehúzzák a rolót, s átveszi a hatalmat a csönd, és az egymásra kacsintó furcsábbnál megmosolyogtatóbb és elborzasztóbb alkotások, melyet hol tervezetten, hol önkényesen vázolt egy művész az unalmas redőnyökre. A metropolis és a prado ennek teljes ellentéteként jelenik meg, a turisták még a fejfájdító napsütésben sem riadnak vissza a kihívástól, hogy meghódítsák ezt a több mint 600 km2 - nél is nagyobb pusztaságot és néhány lejtőt. Tehát ami a hétköznapi Madridinak azt jelenti, hogy ideje becsukni a zsalugátert, akkor nyitja ki metaforikus kapuját az utca embere Madridban...

... a hely, ahol mindenki el akar adni valamit..., akkor én miért ne tenném ?

ZENE,JÁTÉK,ÉTEL,ITAL,PORTRÉ,MÁGNES,ROPI,HATALMASNYALÓKA,KÖRBEFUTÓLOVACSKA,TÁNCOLÓSPONGYABOB,HAMISÍTOTTKACATOK,DIVAT,ÉLET,NŐ, BUBORÉK,SÖRZACSKÓBÓL,ZSEPI, POSZTER, GYUFA, UTCA, KERÍTÉS, FATÖVE,... MADRID KÉPEKBEN

Ehhez a nemes kategóriához tartozom én is, vagyis a munkám, amit a hétre vállaltam magamra. Nem kevésbé alantas, illegális vagy érdektelen,mint bármely másik, de impulzusokban és történésekben igen gazdag, mely nem mellékes, hiszen lehetsz turista bárhol bármikor, de hányszor voltál már turista a horizontod alatt?

Egy fának támaszkodok, rajzolok, figyelek, hallgatok, énekelek, s a dolgok maguktól történnek, itt Madridban, az utcán, velem ;).